A felelősség kérdése sok döntési helyzetben nem egyértelműen jelenik meg. Kívülről gyakran úgy tűnhet, mintha egyszerűen csak el kellene dönteni, ki mit vállal, vagy hogy mi a helyes lépés. Belülről azonban ezek a helyzetek sokkal összetettebbek lehetnek.

Sokszor nem maga a döntés a legnehezebb, hanem az, amit a döntés következménye jelenthet:

• másokra gyakorolt hatás,
• konfliktus lehetősége,
• veszteségek vállalása,
• vagy annak felismerése, hogy nincs olyan megoldás, amely mindenki számára kedvező lenne.

Ilyenkor könnyen összekeveredik:

• mi tartozik valóban a saját felelősséghez,
• mi mások elvárása,
• és mi az a teher, amelyet valaki fokozatosan magára vett.

Különösen nehéz lehet a helyzet akkor, amikor valaki hosszabb ideje próbál „mindent kézben tartani”, közvetíteni mások között, vagy egyszerre több szerepnek megfelelni. Ezekben az állapotokban a felelősség gyakran már nem rendezett keretként jelenik meg, hanem állandó belső nyomásként.

Ennek következménye lehet:

• döntések halogatása,
• túlzott önellenőrzés,
• állandó bizonytalanság,
• vagy az érzés, hogy „bármit teszek, valaki sérülni fog”.

Az eligazodás ezekben a helyzetekben nem azt jelenti, hogy valaki leveszi a felelősséget a másik ember válláról. Sokkal inkább azt, hogy tisztábbá válik:

• mi az, ami valóban hozzá tartozik,
• mi az, amit másoktól vett át,
• és milyen mozgástere van a helyzetben.

A közös munka során fontos szerepet kap annak felismerése, hogy a felelősség nem egyenlő azzal, hogy minden terhet egy ember visel. Sok esetben éppen az okozza az elakadást, hogy a határok elmosódnak, és a döntéshozó fokozatosan olyan terheket is magára vesz, amelyek nem kizárólag hozzá tartoznak.

Amikor a felelősségi viszonyok rendezettebbé válnak, a döntések is más minőségben jelennek meg. Nem folyamatos belső nyomásként, hanem olyan helyzetként, amelyben világosabban látható:

• mi vállalható,
• mi befolyásolható,
• és hol vannak a saját határok.

A cél nem a bizonytalanság teljes megszüntetése, hanem annak a belső stabilitásnak a kialakítása, amelyből a felelősség már nem bénító teherként, hanem rendezhető és vállalható részként jelenik meg a döntési folyamatban.